„Vigyázz a szádra!” Ismerős felszólítás? Általában akkor mondták nekünk, mikor egy-két szemtelen, netán nyomdafestéket nem tűrő frázis csusszant ki ajkaink közül. Azonban ezt a figyelmeztetést egy másik szempontból sem árt górcső alá venni, és fontolóra venni, hogy a jövőben még jobban ügyelünk a szavainkra.
A belőlünk kibuggyanó szavak, mondatok ugyanis tökéletesen visszatükrözik lelkünk aktuális állapotát. A kutatások kimutatták, hogy akikben béke, harmónia uralkodik, azok kedvesebben fogalmaznak, pozitívabb kifejezéseket használnak. A háborgó lelkületű, búskomor egyének viszont sötétebb, negatívabb szóbeli megnyilvánulásokkal fejezik ki magukat.
 |
Sajnos sokan fel sem ismerik, hogy túl elutasítón, lekicsinylőn, pesszimistán, depressziósan állnak a világhoz. Pedig elég egyszerű kideríteni, hogy milyen is a viszonyulásunk az élet nevű játékhoz: figyeljük magunkat, hogy milyen jelzőkkel illetjük az utcán velünk szembe jövő embertársainkat, barátainkat, hogyan meséljük el másoknak egy-egy napunkat. Borongós eredményt kaptunk? Két dolgot tehetünk: mindent ugyanúgy csinálunk, mint eddig, vagy változtatunk.
Ha a változtatás mellett döntünk, akkor az egyik legkézenfekvőbb módszernek tűnik, hogy a jövőben jobban ügyelünk kifejezésmódunkra. Ez helyes és dicséretes, ám legyünk vele tisztában, hogy lelkünk háborgásának oka van, ezt fel kell tárni, és meg kell szüntetni. Különben csak felszínes, tüneti „kezelésben” részesítjük magunkat. Milyen módszerekkel lássunk hozzá? Meghatározott recepttel nem szolgálhatunk, hiszen különbözőek vagyunk, így nem alkalmazható mindenkinél ugyanaz a metódus. Egyetlen jó tanácsot tudunk csupán adni: kezdjük azzal a változást, hogy őszinték vagyunk magunkhoz. Ha ezt megtesszük, és elhatározzuk, hogy hajlandóak vagyunk új irányba terelni az életünket, akkor kezdjük el kutatni a módját. Lehet, hogy egyszer-kétszer vakvágányon fogjuk találni magunkat, de ne keseredjünk el, hiszen – egy jó nagy, ám annál igazabb közhellyel élve – Róma sem egy nap alatt épült.
