Ahogy közeledik a karácsony, egyre gyakrabban kapjuk magunkat azon, hogy az ideális ajándék fogalmát próbáljuk meghatározni, és ha eredményre jutottunk, be is szerezni, ne adj isten, elkészíteni. Sokféle stratégia létezik: van, aki gondosan tervez, van, aki a pillanat hevében cselekszik és olyan is van, aki reménytelen vállalkozásnak tartja az egészet. Összegyűjtöttünk néhány jellegzetes típust. Te melyik vagy?
A szervezett
Tapasztalataink szerint szinte mindenki ebbe a csoportba szeretne tartozni, de csak viszonylag szűk szegmensnek sikerül megvalósítani a szervezettségnek ezt a fokát. A szervezett ajándékozó ugyanis titkosszolgálatokat megszégyenítő eszközökkel figyeli szerettei minden elejtett szavát, minek köszönhetően már novemberben részletes és pontos listával rendelkezik, rendszerint excell táblázatban. Nemcsak személyekre lebontva, hanem lelőhelyek és beszerzési időpontok megjelölésével. Mire a többiek észbe kapnak és pánikszerű beszerzésbe kezdenek, ő már rég túl van az egész hajcihőn, sőt be is csomagolt mindent, így a karácsonyi beszerzési pánik idején rendszerint foteljában hátradőlve forralt bort kortyolgat és a húsvéti dekoráción töpreng.
Az intuitív
Semmit nem tervez el, mert hisz abban, hogyha ajándékról van szó, csakis a pillanat hatása alatt érdemes cselekedni. Karácsony közeledtével egyre több időt tölt bevásárlóközpontokban, adventi vásárokban, illetve apró, eldugott boltok felkutatására szán hosszú órákat. Látszólag céltalanul nézelődik, valójában azonban keresi az igazit. A folyamat elején ugyanis fogalma sincs, hogy mivel lepje meg szeretteit, de szentül hisz benne, hogyha nyitott szemmel jár és kellő időt szán az ajándékvadászatra, előbb-utóbb megleli azt, aminek a legjobban örülnének rokonai, barátai. Rendszerint sikerrel jár, és valóban különleges, személyre szabott ajándékokat csempész a fa alá, de megszámlálhatatlan órát áldoz a projektre.
A gyakorlatias
A gyakorlatias ajándékozási antitalentumként tekint magára, ezért meg sem próbálja kitalálni, hogy ki mire vágyik, mert szerinte ez eleve kivitelezhetetlen, és nem is érti ezt az egész meglepetés-koncepciót. Épp ezért december elején megkezdi a diplomáciai tárgyalásokat, és mindenkitől megkérdezi, hogy mit szeretne kapni. Ezután korrektül beszerzi a megjelölt javakat, és teljes nyugalommal hallgatja szenteste a Mennyből az angyalt, hiszen egészen biztosan lehet benne, hogy nem lőtt mellé.
A közhelyes
Sokak szerint a gyakorlatias fejletlenebb verziója. Ő is antitalentum, de még nem jutott el a belátásnak arra a magas fokára, ahol a gyakorlatias trónol. Épp ezért még próbálkozik. A karácsonyi illatszercsomagokat és egyéb egységcsomagokat egyenesen neki találták ki, áldja is a nevét annak, aki bevezette ezeket a kereskedelembe. Ugyanilyen vonzalmat táplál a vásárlási utalványok iránt is, de vannak olyan példányok is, akik a készpénzre esküsznek.
A last minute
Bármennyire igyekszik is, valahogy nem sikerül átéreznie a karácsonyi beszerzés súlyát, vagy annyira elfoglalt, hogy egyszerűen nem jut el semmilyen kereskedelmi egységbe. Ennek az lesz az eredménye, hogy 24-én eszeveszetten bolyong a legközelebbi bevásárlóközpontban, és hitetlenkedve bámulja a kifosztott üzleteket annak ellenére, hogy minden évben átéli ugyanezt. Végül eljut arra a pontra, hogy szinte bármilyen összeget hajlandó áldozni egy-egy többé-kevésbé vállalható ajándékra, a végeredmény pedig sejthető: minimum háromszor annyit költ, mint tervezte és a beszerzett javak csak részben felelnek meg az elvárásainak. Súlyos krízis esetén ajándékutalványhoz vagy készpénzhez folyamodik.
A kézműves
Vannak olyanok, akik elutasítják a fogyasztói kultúrát és csakis a saját két kezükben bíznak. Két altípus különíthető el: a reménytelen kétbalkezes, akiben egy iparművész veszett el, de annyira, hogy azóta sem látta senki, viszont meg van győződve arról, hogy szeretete, igyekezete és figyelme kompenzálja manuális deficitjét. A végeredmény leginkább a meghatóan ronda szókapcsolattal írható le, és súlyos lelkiismereti válságba taszítja a megajándékozottat: miután nem bírja tovább elviselni az esztétikai terrort, szégyenkezve kidobja az objektumot, ha pedig erkölcsileg megengedhetetlennek tart egy ilyen lépést, akkor pirongva egy fiók mélyére süllyeszti. A másik típus egy profi kézműves színvonalán állítja elő ajándéktárgyait, ami nem is csoda, hiszen hosszú évek óta ez a hobbija, és csak azért ját adventi vásárokra, hogy ihletet merítsen. Nem kell mondanunk, hogy ezek az ajándékok igazi telitalálatok, és senkinek sem jut eszébe a fiók mélyére rejteni őket, hogy drasztikusabb eljárásokról ne is szóljunk.
